Minden a figyelemmel kezdődik,
avagy

Igen, minden a figyelemmel kezdődik. De ha kétségeid lennének, gondolj arra, milyen lenne figyelem nélkül? Hány percet adsz magadnak a túlélésre mondjuk egy forgalmas utcán?

Persze vannak emberek, akik úgy élik le az életüket, hogy a figyelmük alig terjed túl az orruk hegyénél, épp csak annyival, hogy ne üsse el őket az autó, de még lássák a tévét… Láttál már ilyen embereket? Mennyire sikeresek ők a munkájukban, a kapcsolataikban, az életben, bármiben?

Rendben, most gondolj magadra! Mennyivel lenne jobb az életed, ha mindent pontosan és gyorsan meg tudnál figyelni, ami körülötted van, körülötted történik? Ha mindent átfogna a figyelmed, és így mindent átfogó, gyors megoldásaid lennének az összes problémádra?…

…ÉS HA MINDEZT JÁTSZVA ÉRNÉD EL, AZ MENNYIRE ÉRDEKELNE?

Ahol a képesség nem játék,
avagy

Te is olyan munkát végzel, amiben a megfigyelőképesség, a gyors reflex és probléma megoldó képesség vagy akár a jó perifériás látás nem különösebb előny, hanem egyenesen alapvető követelmény, mert bizonyos szituációkban a szó szoros értelmében emberélet múlhat rajta? Neked sem mindegy, hogy egy adott pillanatban mennyi infó tudatosul, és arra milyen gyorsan reagálsz?

Valamilyen egyenruhás szervezet tagjaként szolgálod a közösséget rendőrként, katonaként, tűzoltóként – vagy egyszerűen csak rengeteg kilométert vezetsz le, akár anélkül, hogy épp sofőrként alkalmaznának?

Akkor ez érdekelni fog:

AZ IQ ÉS A REFLEX FEJLESZTHETŐ!

Az IQ, az intelligenciahányados napjainkra olyan rangra emelkedett, mint ha valamiféle születési előjog, kiváltság lenne – pedig az ezzel foglalkozó szaktekintélyek még odáig sem jutottak el, hogy egységes meghatározásuk, vagy egységes mérési módszereik legyenek rá. Ha csupán a mérést illetően dűlőre jutottak volna egymással, legalább azt a meghatározást használhatnánk jobb híján, hogy az IQ az, amit az IQ teszt mér… 😊

Mivel nem egy, nem kettő e szaktekintélyek közül határozottan állítja, hogy az IQ örökletes, vagyis alig-alig fejleszthető, ezért némi megnyugvással fogadhatjuk az IQ körüli általános zűrzavart annyiban, hogy nem kell az IQ velünk született, változtathatatlan mivoltát mindent kétséget kizáró tudományos tényként elfogadnunk – és miért tennénk? Ezt is olvastam:

“Az intelligencia annak függvénye, hogy milyen sűrű az agyféltekék közti idegpálya összeköttetés.” 

Mi, akik használjuk, játszunk vele, mind azt látjuk, hogy a Csodakártya, ahogy a belőle kifejlesztett rendszerek egytől egyig fejlesztik a probléma megoldó képességet, és a reflexek gyorsaságát, de például a perifériás látást is.

A jobb megértés kedvéért gondolj arra, mi történik a számítógéppel, ha túl sok program fut már egyszerre: Lassúbb és lassúbb lesz, mert a kapacitásait egyre inkább leköti a túl sok elindított folyamat.

Ne gondold, hogy Veled nem ez történik! Amikor már túl sok megoldatlan gondod cipeled egyszerre, megtörténhet, hogy túl kevés figyelmi egységed marad akár ahhoz is, hogy észrevegyél egy villamost anélkül, hogy rád csöngetne!

…És ha ebben a pillanatban történne Veled valami igazán jó dolog?

Meglátnál valaki vagy valami szépet, hallanál valami igazán vidámat, hirtelen jobban lennél, mert az a múlt és a jelen problémákon ott ragadt figyelmi egységeid egy részét odavonzaná, és a jelenbe hozná.

Végül az ígért mesterkurzus:
Betekintés a Figyelem-varázsba haladóknak
avagy